2016. augusztus 7., vasárnap

Nyári bakancslista #1: Levendulaszüret



Az idén egy nyári "fogadalmam" volt, bár nem is nevezném így, mert túl jól ismerem magam ahhoz, hogy ezt komolyan vegyem - nálam nem így működik a célok elérése, és nem, bakancslistát sem írtam, de tisztán lebeg a szemem előtt egy lista, amit jó lenne nyár végére teljes egészében látni. Ez a fogadalom egyszerűen annyit takar, hogy minden nap kell csinálnom legalább egyetlen olyan dolgot, amire szívesen fogok visszaemlékezni, vagy legalább tudom, hogy megpróbáltam tenni valamit ennek érdekében, jelentse ez egy sütinek az elkészítését vagy kirakózást Hunival, ha otthon vagyok. Az egész alapötlet onnan adódik, hogy júniusban és júliusban kezdtem kiábrándulni az egész nyári szünetesdiből, túl jól hangzott, mégis az lett a vége, hogy a vizsgák helyét átvette a munka és csak úgy szálltak a hetek, Pesten. Amióta félig ott, félig itthon élek, azóta sokkal jobban figyelek arra, hogy mire szánok időt, és ha csinálok valamit az tényleg legyen minőségi időtöltés. Persze ez nem helytől függő, oda is fűznek kedves emlékek, viszont ha a város forgataga vagy a természet nyugalma közül kell választani, biztosan az utóbbira szavazok. Kívülről nem látszik, de belülről én vagyok az, akit Budapestnek a varázsa nem igazán fogott meg, így hétköznapi szinten, szóval a vizsgaidőszak után nem is volt jobb, mint kimenni egy végtelen levendulamezőre, és bejárni az egész földeterületet, ameddig csak lehet.

Magát az eseményt még jóval június előtt fedeztem fel - ezek a képek azóta itt várakoznak -, és akkor csak gyorsan felfirkantottam a naptárba, remélve, hogy idén eljutok egy levendulaszüretre, már nagyon régóta tervben volt. Sokféle program volt, a levendulaszörp kóstolásától a levendulaméz elkészítéséig, viszont ami a legjobban tetszett, hogy érkezéskor mindenki kapott egy kis táskát, amit tele lehetett szedni levendulával. Ezzel én egész nap ellettem volna, mind az illatok, mind a látvány miatt. Anyával szorgosan jártunk a sorok között, a legfinombb illatú levendulákra vadászva, amik azóta is illatoznak itt mellettem. Jó érzés volt, hogy a levendulák között kicsit lelassult az idő, így mindenképpen helye van a legjobb nyári emlékek között ennek a napnak. Ha még nem voltatok, érdemes egyszer kipróbálni és kiszabadulni egy ilyen helyre, engem nagyon feltöltött, az egyik legjobb kikapcsolódás volt eddig.








Rebeka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése