2016. augusztus 2., kedd

Célponttá válni

Szombat éjjel ha bárki az egyik képemhez tévedt Instagramon, elég érdekes megjegyzésekkel találkozhatott, persze nem kifejezetten az említett képhez kapcsolódóan. Egy videó is készült ennek hatására, pár órával az eset után, és igazából egy tükröt szerettem volna mutatni, hogy milyen állapotba lehet hozni valakit egy névtelen, interneten keresztüli támadás után. A dolog mondjuk összetettebb, mert személyesen is ismerem az illetőt, fizikailag túl közel vagyunk egymáshoz és nem néhány csúnya komment miatt, hirtelen fellángolásból készült a videó sem, hanem az egy ideje bennem lappangó késztetés hatására, bekövetkezett az a pont, amikor már nem akarok többet engedni, így is bőven eleget ártott, főleg, hogy visszafelé ez egyáltalán nincs így. Tudom, hogy nem ezzel fogok megállítani valakit, akinek olyan szándékai vannak, hogy tegye tönkre a másik kapcsolatait, mocskolja be a családját, vagy épp engem. Tehát elkezdtem gondolkodni - már egy ideje - a lehetséges megoldáson. Az egyik lehetőség, hogy ignorálom mind a személyt, mind azt, amit felém irányít. Miután nem vagyok az az ember, aki érzi a megtorlás illatát abban, hogy ugyanazon a platformon majd reagál valamit, és ezzel megoldódik a probélma, először hagytam az egészet elmenni magam mellett, abban a reményben, hogy ha majd eléri a célját, abbamarad minden. De egyrészt, nekem ez nem érte meg sehogy sem, miután elég személyes, magánéleti témákról beszélünk, tehát láttam sok mindent, a fehérneműs képeitől kezdve odáig, hogy szétszedi a kapcsolataimat. Talán ennél a pontnál mondhatom az, hogy ezt már nem akarom hagyni, és megengedhetek annyit magamnak, hogy nem őrlödöm ezen saját magamban, főleg azután, hogy ez a múlt szombati eset már teljesen nyilvánosan ment, nem az én kezdeményezésemre. Szóval ott tartottam a történetben, hogy pontosan tudtam mi történik a háttérben, hiába feltételezte, hogy most "avat be" abba a cirkuszba, amit eddig művelt, és ez a sztori már nem volt elég aktuális ahhoz, hogy bármilyen további akcióra számítsak, benéztem. 



Nem akartam részletekbe nyúlóan írni, mert tényleg túl személyes, és nem csak engem érint, nyilván én nem fogok nevekkel dobálózni, ahogy ő tette névteleül, de ez látható volt az Instagram oldalamon, szóval innentől fogva már nem titok, és nyugodt szívvel teszem közzé a szellemi termékét, ami először az én oldalamon jelent meg. Már nem látható természetesen, még a profil, ahonnan a megjegyzések érkeztek is el lett távolítva, nyilván...

"Szia! A videózástól azért ment el a kedved mert szimplán rájöttél mennyire nevetségesek, vagy komolyabb oka van, mint például, hogy tavaly augusztusban megcsaltak/felszarvaztak és tudomásodra jutott?"

Szombat éjjel, egy hosszú nap és egy gyors zuhany után épp készültem magamra húzni a takarómat, amikor felvillant a telefonom képernyőjén ennek az üzenetnek az első néhány szava. Először azt hittem, hogy valaki szórakozik, aztán a vége felé elég magán jellegű lett a dolog. Írtam egy meglehetősen kommersz választ, hogy hátha tényleg csak valaki olyan lesz, aki nem ismer személyesen, de már a stílusból átjött, hogy kire számíthatok. Egyébként nem, nem ment el a videózástól a kedvem (még most sem, nem véletlenül tanulok filmezést is...), másrészt pedig annyira nem függ össze a két esemény, hogy már ebből a gondolatmenetből (...) is éreztem, hogy ez egy újabb rúgjunk-egyet-Rebibe kör lesz, mert hogy is ne lehetne ennél jobb szabadidős foglalkozást találni. 

Második felvonás.

"Tipikus körülöttemforogavilág bloggerféleség hozzáállás vagy hisztije. Xy mesélt erről, de nem tudtam, hogy ilyen súlyos. Szokták mondani...a tudatlanság boldog ;) engem a helyedben az aggasztana, hogy lehet, hogy körülötted sokan tudnak dolgokat amiről neked máig fogalmad sincs. 1 példát már említettem...bár ha lenne életed, nem 1 évvel később tudnál ilyen fontos dolgokról (kivéve ha az élet maga is megtekinthető lenne youtubeon)"

Vegyük a látható körülményeket. Valakitől névtelenül megkapom, hogy nincs életem. A fentebb említett információhoz nyilvánvalóan kellett foglalkozzon az életemmel, és ezt valószínűleg a négy fal között tette, addig sem foglalkozva a sajátjával, amit tehett volna.
Vegyük az általam ismert körülményeket. Miután említettem, hogy köztünk személyes ismertség van, ami annyiban merül ki, hogy átlátok mi történik az utca túloldalán, már 17 éve, amióta itt lakunk, az említett személy ez alapján valóban a 4 fal között él. 
A korábban említett szombati napom főzésből, az unokahúgommal való játszásból, és a favágás eredményeként, a garázs előtt megmaradt fűrészpor eltávolításából állt, ezt nem fogom feltenni se YouTube-ra, se kiírni ide, mert egy, nem érzem, hogy magyarázkodnom kéne, hogy TÉNYLEG van életem a videók gyártása mellett, amire mellesleg utoljára márciusban kerülhetett sor, másrészt teljesen természetes, hogy így telnek a napjaim, és ezzel a kommentek írója is teljesen tisztában kellett hogy legyen, mert láthatta mit csináltam aznap. Szóval, ha ez így kívülről az Insta profilomon nem is látszott, a valóságban mégis így kerek a történet, úgyhogy ezért nem érzem hitelesnek ezt a "ha lenne életed" feltételezést. Lehet ez valakinek nem élet, de biztosan nem az a sztereotípia, amire a jóakaróm célzott. Azon kívül, hogy tanulok egy egyetemen, mellette dolgozom, amikor tudok a családommal vagyok, a barátaimmal találkozok, szabadidőmben pedig néha ide írok vagy videókat töltök fel, még mi lenne az elvárás? Én ezzel így teljesen rendben vagyok és boldog vagyok, hogy egyébként az év minden napjára jut valami - nem is felvágásból, nem is panaszkodásból. Az ilyen történéseket persze szívesen kihagynám... Végül pedig nem hiszem, hogy körülöttem forog a világ, pontosan tudom hova tartozom és ki vagyok, az viszont feltűnik, hogy körülöttem szeretik néhányan keverni a dolgokat, hogy egy totálisan más képet kreáljanak rólam, csupán kárörvendésből - vagy nem is tudom mi a motiváció, tényleg, mi? 

#theshowmustgoon

"Nyilvánvaló, hogy a szemed nem mostanában nyílik ki. Youtube videón kívüli ismertség alapján félhalkan jegyzem meg, ezen nem is csodálkozom. Tényleg azt hiszed egy vagyok a többi unszimpatizáns közül?! Milyen naív. Azt hiszel amit akarsz, cseppet sem érdekel míg én ismerem az igazságot első kézből, és ezen rettentő jót mulatok"

Nem tanultam pszichológiát sajnos, de így laikusként ezt vettem a tiporjuk a másikat a földbe és mutassuk meg ki a helyi domina résznek. Mégis, felőlem hangosan is kijelentheti bárki, hogy mekkora a lexikális tudásom, túl nagy intelligenciaszintre nem fog vallani, amíg ezt egy kamuprofilról teszi. Szóval az egész hitelesség rész első körben itt bukott meg, a másik oldalról pedig nem tudom mióta nyilvános adat hány videót nézek meg, de pont hogy erről az oldalról mostanában eléggé le vagyok maradva, viszont egy kvíztáborból nemrég értem haza, a volt gimim szervezésében. Időközben valahogy pedig nem jutott eszembe olyanról gondolkodni sem, hogy egy videós életének megrontása céljából ehhez hasonló megjegyzéseket fogalmazzak meg, nemhogy ezért létrehozzak egy profilt, hogy aztán álnéven közöljen őket. 
Ez a folyamat leírva még betegebben hat.

Ezután már csak annyit bírtam válaszolni, hogy melyik sorozat lett túltöltve, miután a gagyibb amerikai tinisorozatokba is színvonalabb műsor megy, és hasonló gondolataim eddig még egy éjszaka Pretty Little Liars maraton után sem támadtak. Itt adtam fel a harcot annak a reményében, hogy bármi érdemlegeset is el tudnék érni ebben a vitában és egy kicsit is meg tudnám cáfolni a rólam alkotott, vagy próbálni alkotott képet.

"Rózsás álmokat a mérhetetlenül önelégült nem mellesleg vak hercegnőnek. Gondolom augusztustól 1 évig szenderültél mély álomba, és biztosan nem utoljára. Az élet megy tovább ne aggódj nem te vagy az első felszarvazott csaj. Az okos ember más hibájából, a buta a sajátjukból sem. Életemből ennyit szenteltem rád tudom nem szép öröm a káröröm, de nekem ez volt a kivétel ami erősíti a szabályt."
"Mindenkinek arra van ideje amire szeretné drága. Kikívánkozott belőlem az igazság, olyan nagy bűn lenne?! Valószínű te sorozatoztál túl sokat ha a volt pasidnak... :)"

Lehet, hogy az önelégült még igaz is lehetne ezen bejegyzés alapján is, viszont az iróniám tényleg csupán abból fakad, hogy ismerem magát a személyt is és a tényeket is, ami alapján ő megfogalamzta a sorait. Egyik érve bukik meg a másikba, a logikai átmenet hiánya és maga ez a rosszakaró stílus nem adja meg azt a hitelességet, amitől ezekből építő jelleget vonhatnék le, hiába szeretne nagyon tanító jellegű lenni. A káröröm részhez annyit, hogy csakis ilyen juthat egy ilyen személyiségből kiindulva, és nagy életcél valósulhatott meg ezzel, hogy huszoniksz évesen név nélkül kommenthuszárosat játszhatott szombat este. 
Nem a magánéletem részleteinek a kiteregetése a cél, ezért kihagytam a végét, bár azok alapján amennyi igazságalapja van, akár maradhatott is volna, de nekem nem célom egy harmadik vagy negyedik személy besarazása, és miután tökéletesen elrendeztem magamban ezt a dolgot, így értelme sem lenne még rágni a lerágott csonton. 

Ezt az írást tulajdonképpen egy "élménybeszámolónak" szántam, egy kötelet azoknak, akiket hasonló eset ért, a véleményem ennek mivoltáról, amivel persze nem kell egyet érteni, nem ezért vetettem le, nem is azért, hogy visszavágjak, csupán azon az éjszakán volt az a pont, amikor rájöttem, hogy nekem nem kell erre az egész elmebajra fejet hajtani. Jóval könnyebb volt megszabadulni és kiírni végre magamból, csupán annyit sajnálok, hogy eddig hagytam befurakodni az életembe valakit, akitől soha nem is kértem, hogy legyen annak részese, ezáltal pedig fontos embereket vesztettem el. És pontosan ezért nem hiszem, hogy nem elég annyit tenni, hogy szemrebbenés nélkül átfutunk az ilyen megjegyzések felett és engedünk a beteg vágyaknak, mert mindenkinek megvan a saját életéhez a joga és éljen is mindenki ezzel, de csak ezzel. Ha elég intelligens lenne ehhez a többség, talán egy szebb világban élnénk. Nem hiszem, hogy ez az internet miatt van, és erre kéne fogni. Sokáig én is azt magyaráztam magamnak, hogy jó, vállalom a következményeket, hiszen én tettem magam célponttá. De miért is? Mert amit egyébként más lányokkal beszéltem volna meg, azt egy kamerának mondtam el, hogy egy jóval nagyobb közösségben beszélgessünk a témáról? Miért rosszabb ez, mint azt venni életcélnak, hogy tegyük tönkre valaki életét, csak mert nem szimpatikus? 

4 megjegyzés:

  1. A YouTube kommentem után ehhez már csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy nem értem, miért gondolják, hogy a megcsalás mindig annak a hibája, akit megcsalnak. Velem is megtörtént, másfél év után csalt meg az exbarátom úgy, hogy még együtt voltunk, és másoktól tudtam meg, de ez szimplán az ő faszfejsége, meg a lányé, aki tudott róla, hogy járunk, és annak ellenére belement. Ennek az embernek a helyében pedig az informátorát kéne széttrollkodnia, nem téged. Gusztustalan.

    VálaszTörlés
  2. Pláne, hogy nem is történt megcsalás...

    VálaszTörlés
  3. Őszintén szólva nekem is van olyan ember az életemben, akit több, mint 15 éve ismerek, és nagyon szúrja a szemem az internetes tevékenysége (testépítő, akt modell, stb...), de még egyszer sem jutott eszembe, hogy zaklassam, talán egyszer szóltam be neki, és azt is bánom, nem kellett volna. Milyen jogon bírálom őt? Egyszerűen nem is értem, hogy honnan vette a csaj a bátorságot, pláne, hogy a személyes dolgaidba is belemenjen. Azért ez már mindennek a legalja! :O

    VálaszTörlés
  4. nekem is volt már hasonló esetem, egy ismerős lány írt hasonló szép és kedves dolgokat, szinte ugyanebben a stílusban. napokig rágtam magam miatta, nem tudtam mire vélni ezt a rosszindulatot, de az ilyenen sajnos nem tudunk változtatni, el kell engedni és minden lehetséges módon tiltani/törölni, hogy ne legyen hol támadnia. sajnálom, hogy ez történt veled, pláne ilyen stílusban, de próbálj meg erősnek lenni és nem túlagyalni. hajrá hajrá, várunk vissza :)

    VálaszTörlés