2015. november 15., vasárnap

Heti inspirációdarabkák #2

Nem így terveztem a hetet, hogy sorban jön a következő része a múlt heti inspirációs bejegyzésnek, ami remélem, hogy tetszett, és nem bánjátok, hogy végül is így alakult. Mostanában a szokásosnál is nehezebben jön össze egy bejegyzés, a szokásosnál is bénább okok miatt (sötét van és nem lehet fényképezni, mehh..). Vagy a hétfői fájlhiba, ami miatt kicsit felugrott az amúgy baromi alacsony vérnyomásom, és nem is bírtam magamban tartani az érzéseimet ezzel kapcsolatban, úgyhogy a Twitteren landolt az eset. Persze voltak jó dolgok is, inkább ezekből állítottam össze a bejegyzést, bár egy valamit azért még meg szerettem volna említeni...

A péntek estéim általában úgy néznek ki, hogy átgondolom, hogyan fog alakulni a hétvége, mik a tervek, és főleg azt a részt szeretem a legjobban, amikor vére a blogra terelődnek a gondolataim. Ugyanis a szombat a nap, amikor elkészítem a képeket a bejegyzésekhez, amikor létrejön néhány új piszkozat, amikor begépelek sorokat, meggondolom magam és kitörlök sorokat, amikor bepótolom a heti lemaradásomat és elolvasom a többiek írásait és amikor véglegesítem, hogy a Roseballerina blogon mi fog a következő héten kikerülni. És nagyon tudom élvezni ezt, mert az én kis rituálém és világom, bármennyire is érti vagy nem érti meg valaki, hogy miért csinálom, de szeretek ezzel foglalkozni és feltöltődöm az alatt az idő alatt, amikor itt vagyok. Ez a szombat reggel sajnos nem úgy indult, hogy felkelés után körbenéztem a házban, hogy ki van már ébren, hogy együtt kávézzunk vagy beszélgessünk. Nem, az én legelső dolgom az volt, hogy zárolt képernyőt felold, Instagramot megnyit, mert még félálomban is valahogy sikerül megtalálni a bal alsó sarokban a kedvenc alkalmazásomat. Megláttam az első posztot és felébredtem. Gyors keresés a nagyobb hírporálokon, mi történt? Miután átolvastam a lehető legtöbb hitelesnek tűnő hírt, úgy igazán felébredtem. Egyrészt sokkoló volt minden amit leírva láttam (képekről, videófelvételekről nem is beszélve..), hogy emberek mit éltek át egy éjszaka alatt, és még a történtek után mit fognak. Másrészt, hogy nekem tényleg ezek az igényeim? Mert egyébként azért nyitottam meg az alkalmazást, hogy megnézzem ki mit reggelizik, milyen outfitet válaszott erre a napra, vagy éppen ki tölti fel a legjobb szombati ágyban lustálkodós képet. Erre is számítottam, hát, ezen a szombat reggelen nem ilyen témájú képekkel találkoztam. Szóval így történt, hogy a tegnapi napon végül meg sem nyitottam a blogger kezelőfelületét és nagyon nem éreztem késztetést arra, hogy írjak egy huszadik tetsztet egy huszadik sminktermékről, vagy akármilyen termékről, mert jóval fontosabb dolgok és értékek vannak az életben és amúgy is túl sok jelentőséget adunk átlagos, mindennapi dolgoknak, mint egy tusfürdő vagy sampon. Jól tudom, én is ilyen vagyok, de vannak olyan pillanatok, amikor tudod, hogy ezek igazából semmit sem érnek. Félre ne értsetek, imádok blogolni és ilyendolgokról írni, de néha nem megy. Szerintem ilyenkor nem is kell, hogy menjen.
Azért más részről nem olyan rossz ez a mai világ, mármint de az, de most épp arra gondoltam, hogy az eszetlen fogyasztói társadalmunk és a terrorizmus mellett azért itt van nekünk a social media, vagyis ezek mi vagyunk, hiszen mi alakítjuk az Instagram, Facebook vagy Twitter fiókjainkat, amiken keresztül legalább annyit tudunk tenni, hogy egy képpel, hashtaggel kifejezzük az együttérzésünket, és eljuttatjuk a megfelelő helyre, most épp Párizsba, de akárhova a világban, ahol szükség van rá. 
#PrayForParis

1. Vezetek!
Na most elgondolkodtam ez miért is lehet inspiráló nektek, de megvan! Bátran kezdjetek bele valamibe, amit egy ideje húztok, jó lesz. Nagyjából én is így vagyok a jogosítványom megszerezésével, igaz, annyira nem vagyok drasztikusan lemaradva így 19 évesen, de már egy jó ideje bennem élt, hogy milyen jó lenne elkezdeni a tanfolyamot.. És tényleg nagyon jó érzés valamit félig kipipálni a képzeletbeli bakancslistámról, amit nem is így a legjobb megfogalmazni, mert ezt tényleg szívből csinálom, és nem azért, mert kötelező és úgy érzem elvárás másoktól.. Most ez lehet kusza és érthetetlen így, de néha az egyetemhez például kell egy nagy adag motiváció.


2. Gal Meets Glam
Néhány hete, talán már egy hónapja is van, hogy felfedeztem Julia blogját, és az örök kedvenc Chiara Ferragni mellett most lett egy másik kedvencem is, hát jajj, elvesztem a blogjában. Az ő stílusa szerintem egy fokkal elegánsabb, bár nem merek ilyen merész dolgokat tenni, hogy leírom egy divatblogger stílusát, de a képei alapján nekem az ő outfitjei jóval viselhetőbbnek tűnnek, de ezzel együtt mégis van bennük kellő elegancia, nőiesség és báj, és ezt még egy sima mellényből is ki tudja hozni. Ez a mellény most épp azért jutott eszembe, mert az utóbbi bejegyzésehez a képek egy meseszép havas helyen készültek, tényleg igazi winter wonderland a javából, úgyhogy mindenképp nézzétek meg, ennek a mai posztnak Julia munkássága nagyon erősíti az inspirációs mivoltát.

Forrás: http://galmeetsglam.com

3. Karácsonyi előkészületek #1: a sütik fejben már készen vannak
Lehet, hogy még nem említettem, de nagyon szeretek sütni és ezzel gyütt jár, hogy odavagyok a különleges sütési kiegészítőkért, kellékekért. A díszítésről nem is beszélve. Már tavaly kiszúrtam(há!) ezeket a sütinyomdákat, de csak néhány helyen és nem éppen kedvező árakon. Pénteken viszont egy 'teszkózás' (..mert mi Biankával tudjuk, hogy ez jóval többet jelent, ugye?! :*) alkalmával megláttam ezt a keksznyomdázó szettet, amivel 3 különböző mintát lehet elkészíteni: hópelyheset, karácsonyfásat és egy cukker mézeskalácsemberkéset is. 899 Ft volt, gondoltam ennyit megér, főleg, hogy eddig tényleg csak a duplájáért láttam, egyféle mintával. A díszítőtollak is ide kapcsolódnak, ezekből viszont mindig van itthon egy adag, mert szinte minden sütihez fel lehet használni, de a mézeskalácsokhoz a legjobb szerintem, ilyenkor mindig kiélem magam és kitör belőlem az év közben felgyülemlett alkotóvágy. Ebben az évben annyi a csavar ezekkel a tollakkal, hogy neon színű, csillogósokat választottam (szintén a Tesco-ból vannak), de remélem sikerül giccsmentes alkotásokat összehozni és jól fog mutatni a fehér csokival bevont kekszeken a szolidan megcsillanó kis színes díszítés. Szóval idén karácsonykor nagyon fancy kekszeink lesznek - a tervek szerint. Van egy Olaf marcipánunk is, Hunika nagyon rákattant a Jégvarázsra (jó, igen, mindig csatlakozik valaki hozzá, ha rázendít a Do you want to build a snowman?-re), és már régóta kívánságlistán van egy ilyen torta, azt hiszem ahhoz is jól fog jönni a kék csillám, a hópelyhes meg csillagos díszítőcukrok mellett.. Bocsánat, ha too much voltam. :$


4. Az isteni fahéjas csiga
... avagy a legfinomabb reggelim a héten, ezzel indítottam a csütörtöki napomat, és nagyon kellett ez a kis löket, miután a hét többi napján a reggeli kimaradt, egyébként a saját lustaságomból. Ráadásul a fahéjas csiga tetéjén még ilyen cukormáz(?) csíkok is voltak, nagyon feldobta az egész sütit. Eléggé rám fért egy kávé is aznap, a Toffee Nut Lattét még eddig nem kóstoltam, mondjuk lehet eddig nem is volt, nem igazán vagyok képben a Starbucks kávéfelhozatalával, de ez az ízesítés annyira nem jött be, nem éreztem ki belőle különösen az ízeket. De azért finom volt persze, az én itthoni kreálmányom instant kávéból sosem fog erre a szintre jutni.


5. 48 HOUR DIGITAL DETOX | Estée Lalonde
A bejegyzés elején utaltam rá, hogy kicsit utálom magam amiért reggelente azzal indítom a napom, hogy lecsekkolom mi történt Facebookon, Twitteren vagy Instán mialatt aludtam, vagy amikor vacsora közben is elindítok egy videót, arra fogva, hogy nem volt elég időm napközben. Csúnya dolog, nagyon-nagyon. Nem is magát a videót szeretném ajánlani mint inspirációt, mert Estée néha elbukott, és jó, lehet velem is ez lenne, de tényleg ennyire nehéz kibírni egy hétvégét a technika jelenléte nélkül? Persze én is képtelen lennék lemondani az eszközeimről hosszabb időre, de olyan szempontból mostanában büszke vagyok magamra, hogy egyre tovább bírja egy töltéssel a telefonom - nem, nem cseréltem aksit. A lényeg, hogy a videó alapötlete nagyon érdekes szerintem, tényleg tegyük félre néha a technikát, vannak még jó dolgok ezen kívül a környezetünkben. Sőt, sokkal jobbak.

Forrás: http://weheartit.com

Kicsit vegyes lett ez a válogatás, a pozitív hangulat néhol elmaradt, most úgy éreztem ennek így kell lennie. Bejegyzések pedig lesznek még ám, mostanában csupa karácsonyi, ha a hangulatomra fogok hagyatkozni a következő hetekben, de csak ha nem veszek el a beadandók éterében, szörnyű idők járnak az egyetemen. Most jön a kedvenc részem, meséljetek ti! ♡

2 megjegyzés:

  1. Szia Rebeka! Ajánlom neked elolvasásra,- bár már lehet, hogy olvastad- ezt az oldalt, illetve írást a digitális méregtelenítésről: http://slowblog.blog.hu/2015/09/02/digitalis_meregtelenites_3_resz#more7752736
    Hajrá az egyetemen!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Márti, nem, még nem találkoztam vele, de mindjárt belenézek. :)

      Törlés