2015. augusztus 4., kedd

Olasz vulkántúra

2 évvel ezelőtt voltam egy ehhez hasonló úton Franciországban, arról is készült bejegyzés, és elég népszerű volt, ezért gondoltam erről is érdemes lenne írni egyet, mert jó pár élménnyel jöttem haza a 9 napos olasz vulkántúráról. A koncepció megint ugyanaz volt: annak ellenére, hogy tavaly elballagtam, szerencsére még volt/van ilyen lehetőség, hogy újra a gimis csapattal utazhattam, sátraztunk, a legtöbbet viselt cipő a túrabakancs volt, és próbáltuk a lehető legjobban megismerni, körbejárni a területet ahol voltunk. Siénában néztünk körül először, éjszaka, ezután Nápoly következett, majd miután felmentünk a Vezúvra és megnéztük Pompeii maradványait, elindultunk Szicíliára felfedezni a szigetet. Egyébként imádom ezeket a túrákat, mert annak ellenére, hogy általában nagyon fárasztóak, belülről azért elég jól feltöltenek, és olyan dolgokat csinálok, amik amúgy kiesnek a komfortzónámból, és mondjuk egy családi nyaraláson nem jutna eszembe, hogy átszeljek egy szurdokvölgyet, a 9-10 fokos vízben a sodrásra bízzam magam ("igen, le fog nyomni a víz alá, de ne félj, utána ki is dob..) és csúszós kövek között próbáljak eljuni a patak végére. De megérte, nagyon is. Nem is tudom eldönteni, hogy ez volt nagyobb élmény, vagy felérni a Strombolira és végignézni egy vulkánkitörést, ahogy az egyik alsóbb kráterből ömlik a láva.. Hihetetlen volt. Olaszország pedig még mindig gyönyörű, az olasz tészták isteniek, Pompeji, a pozzuoli amfiteátrum és a taorminai görög színház megtekintése egy időutazással ért fel, a Vezúv, Etna, Vulcano és Stromboli vulkánok megmászása - azért mégiscsak vulkántúra - pedig kihívás volt a közel 40 fokban, de olyan barna vagyok mint még soha és nagyon jó érzéssel tölt el ha visszagondolom erre a kalandos, de csodálatos 9 napra. 

A Nápolyi-öböl partján végigsétálva eljutottunk a tojásvárba, körülnéztünk a belvárosban, megnéztük a Gesú Nuovo-t, ami egy gyönyörű barokk templom, a legvégén pedig nagyon befagyiztunk 





Miután felállítottuk sz első szálláson a sátrainkat, a pozzuoli amfiteátrumot néztük meg, mivel ez egy kis sétára volt a kempingünktől. A nézőtér nem volt annyira látványos, de a "lenti rész" annál inkább. Nagyon szépen megmaradtak a kamrák, a folyosók ahol egykor gladiátorok készültek a küzdelmeikre, vagy éppen állatokat tartottak, hogy a római népet állatviadalokkal szórakoztassák az arénában. 



Pompeji egyben volt hátborzongató és lenyűgöző: a 'kővé vált' emberek és a tudat, hogy egykor ez a város tele volt élettel elég nyomasztóvá tette a sétát az utcák között, de másrészt nagyon hangulatos volt, mintha visszarepültünk volna 79-be és benézhettünk a lakóházakba, a fürdőbe, az arénába, a bordélyházba.. 

Néha megéri hajnli ötkor kelni megnézni a napfelkeltét, főleg ha a tengernél van ez. 

Megint egy kilátás amiért megérte szenvedni: a tenger szintjéről indultunk, és valahol félúton ilyen volt visszatekinteni. Felmentünk a csúcsra, ahol már egy másik város feküdt, Castelmola, megkóstoltuk a mandulabort, Taorminában megnéztük a görög színházat, aztán visszamentünk a partra, Isola Bellára fürdeni, jó kis nap volt



Ez már az Etna, aminek a megmászása egy egész napot vett igénybe. Sokat kellett menni, sütött a nap rendesen, a vulkán magassága miatt viszont hideg volt, szóval elég kellemes túra lett ez végül, végig ilyen futurisztikus hangulatban - vagy nem is tudom mihez hasonlíthatnám azt a tájat ahol semmi növényzet nincs, csak vulkáni talaj.  



Taorminában töltöttük a 'pihenős' napot, ahol körbejártuk ezt a mediterrán hangulatú kisvárost, végigmentünk a szűk kis utcáin, én pedig beszabadultam a Kikóba, amiről az előző posztban írtam. És itt vettem a szicíliai édességekkel teli receptkönyvet, ami szintén megjelent az említett bejegyzésben, háttérként. 



Vulcano szigete, ami csak magából a vulkánból áll. Erre elég nagy szenvedés volt felmenni, nem sokat aludtunk előtte, és óriási volt a hőség, ráadásul eléggé lehetett érezni rajta a ként a kigőzölgések miatt, úgyhogy gyorsan mentünk is le iszapfürdőzni, ami így utólag elnézve nagyon jót tett a bőrömnek.

Tészta, paradicsomszósz, tele zöldséggel és sajttal: az ilyen ételek a nagy kedvenceim. 

A Strombolira estefelé indultunk el, ez egy éjszakai vulkántúra volt, hogy jól láthassuk a kitörést. Mesés volt a naplementében haladni felfelé a vulkánon, közben látni ahogy füstölög. Ahogy felértünk szépen lement a nap, és folyamatosan figyeltük, hogy a kráterek közül melyikben láthatunk majd kitörést. Eltelt egy kis idő, már úgy ahogy sötét is volt, és akkor a jobb oldali krátér elkezdett lávát fröcskölni magából, ott egy pillanatra nem vettem levegőt, annyira jó volt ezt az egészet átélni. Képem erről nincs, videóm viszont igen szerencsére, bár persze élőben az igazi. A visszaút érdekes volt: teljes sötétségben és porban, lámpákkal próbáltunk haladni lefelé vulkáni hamuban, ami így az utolsó napra eléggé kikészítette a bokámat, de a lábamnak már úgyis mindegy volt. De még jó, hogy sötét volt, különben elkapott volna a tériszony, mert végig a vulkán szélén haladtunk. Éjfélre lent is voltunk, majd a tengerparton aludtunk, egyszerűen csak egy hálózsákkal, sátor nélkül, ez is egy külön élmény volt.




Remélem tetszett ez a beszámoló és a képek átadták valamennyire a hangulatot, bár ez inkább egy életérzés volt nekem.. <3 
Ti jártatok már erre? Szeretitek az ilyen túrázósabb, városnézős utazásokat? 

9 megjegyzés:

  1. Gyönyörű helyeken jártatok, csodálatos élmény lehetett ez a 9 nap :-)

    VálaszTörlés
  2. Klassz beszámoló volt, köszi! :) A fotók is szuperek! :)

    VálaszTörlés
  3. Pont most jöttem haza onnan két hete, hatalmas élmény volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, csodálatos egy hely, az biztos! :)

      Törlés
  4. .koszi a kepeket, jo kis tura lehetett :) Olaszorszag nekem is nagy kedvencem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a gyönyörű kilátás mindig kárpótolt a nehezebb túrák után is :)

      Törlés